A világháló szignifikáns jelensége egyre több kortárs gondolkodót arra ösztönöz, hogy maga is betekintsen ebbe a különös világba és megalkossa testre szabott nézeteit.
Megannyi álláspont terjeng a téma kapcsán „internetszerte”, és az álláspontokat szemrevételezve nem biztos, hogy a legmegfelelőbb attitűd az előjelek kifüggesztése mindezek elé. Az igazság (avagy igazságok) keresése közben Locke szerint, nem teszünk egyebet, minthogy: bizonyos jeleket annak megfelelően kapcsolunk össze vagy választunk el egymástól, amiként az általuk jelölt dolgok megegyeznek vagy nem egyeznek egymással.
[1] Az előbb idézett igazság-definíció szerint, amikor valamit állítunk, akkor ennek megfelelően kapcsoljuk össze a jeleket, míg abban az esetben, ha ellenérvek után kutakodunk, akkor metódusunk a jelek elválasztásának procedúrájával egyezik meg. Hogyan működik mindez az internettel kapcsolatos tételalkotások esetében?

Új műfajok megjelenése

Abban mindannyian egyetérthetünk, miszerint a web-éra befolyással van a kultúrára. Első lélegzetvételre talán a következő példákat sorakoztathatjuk elő: átalakul a hétköznapi nyelvhasználat, átlényegül a kommunikáció, új műfajok látnak napvilágot (gondoljunk itt példa gyanánt a blog, az online napló és a kommentek átmeneti műfajára), az írott szöveg előtérbe kerül az online provincia territóriumán, átformálódik a tér és az idő, hatást gyakorol ízlésünkre, világképünkre, esztétikai érzékünkre, szellemiségünkre, kapcsolatainkra, műveltségünkre.

Visszafordíthatatlan társadalmi változás

Dobróka András[2] szerint minden meghatározó technikai innovációt követően elindul egyfajta visszafordíthatatlan, lavinaszerű társadalmi változás (lásd példaképpen a könyvnyomtatás és a kézzel való írás viszonyát, vagy a gőzgép és az emberi erő korrelációt). Az internetnek is van evolúciója, hiszen elegendő, ha csupán az eszközöket, a konstrukciót vesszük figyelembe, melyek az 50-es évek Neumann János-féle számítógép-óriásától a mai kisméretű vívmányokig vezettek. Ma már az internetet nem csupán a technikai fejlődés egyik újabb mérföldköveként, kuriózumaként határozza meg számos szerző, hanem új kulturális reneszánszként (Dobróka András), új világállapot előidézőjeként, innovációs folyamatként (Czeizer Zoltán és Csanády Márton),[3] a posztmodern világot pedig egyenesen agy-társadalomnak titulálják (Bangó Jenő),[4] amely mint a fejlődés metaforája áll előttünk. Az angol szerzők[5] állásfoglalása ugyancsak heterogén. Vannak, akik szerint a cyberidő kiváló lehetőség az emberiség számára, hiszen egy olyan értékről van szó, amely mind privát szféránkban, az otthonunkban, mind pedig publikus közegben, a munkahelyünkön a segítségünkre van. Mások szerint viszont lényegesen több hátránya van, ahhoz hogy pozitív jellemvonásai számára kínáljuk fel a babérkoszorút. A következő sorokban mindezek kibontására vállalkozunk a teljesség igénye nélkül. (folyt. köv.)

 

Felhasznált irodalom:

[1] Lásd: Forrai Gábor-2005 – A jelek tana: Locke ismeretelmélete és metafizikája- L’Harmattan – Budapest-http://mek.oszk.hu/11900/11961/11961.pdf – 16.o.
[2] A Dobróka Andrástól származó gondolatokat a következő forrásból merítettem: Dobróka András – Kultúra és internet -Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar – http://vmek.niif.hu/01200/01291/01291.htm#50
[3] Vö.: Czeizer Zoltán és Csanády Márton-1999- Az Internet Mítosz Kodolányi Füzetek – 3. – http://mek.oszk.hu/01400/01437/html/
[4] Vö.: Bangó Jenő – 2000-2008 – Útkeresés a posztmodernben – http://mek.oszk.hu/07100/07110/07110.htm
[5] Többek között: Markus Temmel, Martina Theuermann, Eva Ukovitz, Tanja Vogrin cikkeire gondolok, lásd példaképpen a The Impact Of The Internet On Our Daily Life c. esszét: https://www.tru.ca/cpj/essay.html

Szólj hozzá!

hozzászólás